M@D_FiSt - That's me, or at least half of it

Fel akartam tenni Gyulát youtube-ra ahogy karaokézik valami japán számra, de annyira fáj a lábam, hogy nem bírok elmenni a mobilomig. De tényleg, valahogy a sok piától félreléptem, teljesen magam alá fordult a bokám és most alig bírok menni. Persze részegen ebből nem sok jött át, ugyanis egy kis pihenő után simán ugráltam még egy órát, és még haza is tudtam jönni rákosborzasztóról. De ahogy józanodtam és elkezdett fájni a fejem is, a bokámba is belehasított a felismerés, hogy jajj hát engem tegnap meggyötörtek. Úgyhogy fáj. Nagyon. De nem akarom orvoshoz vinni, mert gipszet nem viselek el az hétszentség. Most borogatom és alszom. De azért megemlítem, hogy a parti jó volt. Olyan klasszikus Gyula-partis. Sokat ittunk, hülyeségeket beszéltünk és miután mindenki kidőlt, Petivel végignosztalgiáztuk az összes régebbi Sonic Entropy számot is. Szóval leszámítva azt az apróságot, hogy végveszélybe kerültek a hétvégre tervezett partik a lábam miatt, egész jól éreztem magam. Most vissza is fekszem, mert még hideg is van.

Igazából ezt már tengap este meg akartam írni, de a masszív 14 óra, amit talpon töltöttem (valójában a seggemen ülve) az igencak kiszívta a lelkemet és a kreativitásomat, viszont egy hülye álom miatt most hajnali 4 óta fenn vagyok, úgyhogy most már meg tudom írni. Amúgy tényleg hülyeséget álmodtam, valami olyasmi volt benne, hogy egy kertes házban vagyok a konyhában és jönnek arcok, akik csakúgy bejönnek és akkor kaját kell nekik adni és még fagyit is van pofájuk kérni... Ébredni már úgy ébredtem, hogy vadászpuskával kellett volna őket várnom és jól seggbelőni ha mégis be akarnak jönni.

Na de ami ténylegesen akartam azon kívül, hogy megint nem teszek képet, mert most másik gépről írok, az az hogy kurva hosszú volt a tegnapi nap. Atomreaktorok termohidraulikájával kezdtünk, ami jó tantárgy mert Aszódi tartja és tényleg röpült az a 4 óra, de... nincs de. Annyiban kapcsolódik a címhez, hogy majd kell számológépet hordani, mert a 4-5. évre a fizikus hajlamos elfelejteni számolni és egyszerű egyenleteket megoldani, mert csak azt tanulja, hogy a sokadrendű diffegyenletek, meg a improprius integrálok, meg a... most egyetlen hangzatos címszó sem jut eszembe funkiból. Hogy lesz ebből okt. 6-án matekszigó, aztat nem tudom. Valószínüleg sehogy mert aznap speclab is van és arról azért nem illő és nem is túl kifizetődő lemaradni.

De aztán jött egy nagyobb szünet ami alatt vadásztam magamnak szemináriumi témát, aztán jött a reaktorfizika. Úgy éreztem ez a tárgy kelleni fog nekem és valószínüleg ez így is van, de attól még kibaszott unalmas és nehéz is. A prof. lassan beszél és csak ír a táblára folyamatosan olyan dolgokat amiket megint nem tudok követni, de mások igen, mert folyton belekötnek a konstansokba meg a lehagyott tagokra. Jó nekik. A végén már tényleg nem bírtam és 20 percre bevágtam a szunyát. De aztán még mindig nem volt vége, mert volt belőle egy óra gyakorlat is, ahol a fenntebb említett okokra hivatkozva gyógypéldákat vettünk. És tényleg bazmeg, nem tudtam számolni. Pedig csak annyit kellet volna, hogy a sűrűséget megszorozni az avogadro számmal és elosztani az atomtömeggel. Borzasztó, jövő hétre már szopatós példákat is ígért, jajjjj!

Ezek után jöhetett a meló, mely megint végig arról szólt, hogy üvölt a zene a fülemben és gépelem az érettségi és középiskolás eredményeket. Igen, hiába szóltam be pár hete mindenkinek, még mindig ez a melóm, csak most a pótfelvételizőkkel. Az a vicc, hogy meló közben folyamatosan az jár a fejemben, hogy egyszer tételesen leírom melyik rovatot hogyan kell kitölteni a felvételi lapon, hogy hátha valaki olvassa és tanul belőle, mert amúgy jó lenne és az infók nagyrésze későbbi adatlapok kitöltésénél is hasznos lehet majd. De mire hazaérek annyira el akarom felejteni, hogy valószínüleg sosem lesz belőle semmit, pedig aztán jövőre kezdődik az egész elölről és ha nem leszek nagyon beágyazva az egyetemekre, valószínüleg továbbra is fogok éjszakába nyúló műszakokat vállalni. Amúgy tengap kiderült számomra, hogy a műszakvezetőink gépészek mind. Ezért a nagy összetartás és a munkamorál teljes hiánya. Halálra idegesítenek. Pofáznak, üvöltetik a mosógépzenét, ha kérdés van sértődötten állnak fel és köpik oda a választ blablabla. Ezért utálom ha a műszakot ugyanolyan diákproli vezeti mint én. Számomra az ilyenek nulla tekintéllyel bírnak, szerencsére nagyon hatalmuk sincs, úgyhogy még csak félelemből sem kell tisztelnem őket. Na de nem parázok, mert valszeg jövő hét elején úgyis elfogy az összes lap és akkor már tényleg nem kell ilyesmivel foglalkoznom jövő februárig. Helyette talán majd pakolhatom megint a kakaót :D

Amúgy képnek a Tiris kártyámat akartam betenni, melyre egy általam felderíthetetlen oknál fogva három ponton rá van olvadva egy fekete gumidarabka. Pedig csak a fiókomban volt, ahol kétlem, hogy ilyen hőmérsékletek uralkodnak. Ha valakinek van tippe, hogy lehet ezt az anomáliát megfejteni, nyugodtan tartsa magába, mert a kommentek továbbra is le vannak tiltva, mert egyrészt senki nem írt (értelemset) másrészt csomó spam jött a régi bejegyzésekre, amiket a live.spaces-en kurva nehéz kitörölgetni. Igazából rég fontollgatom, hogy ez a blog is átkerül wordpress-re, mert már pythonban írt progim is van hozzá ami simán átrakja, de nem hiszem, hogy az a pár olvasóm szívesen átállna, és nem hiszem azt sem, hogy nagyon szeretném, ha a wordpress-esek olvashatnák :) De a legnagyobb probléma az lenne, hogy nem tudom hogy nevezzem el. A madfist2 mégiscsak hülyén nézne ki :D

Nos jöjjön egy bejegyzés arról, hogy ilyen szar partin még életemben nem voltam a hajón. Jajj nem is ezt akartam írni. Nehéz úgy gondolkodni, hogy rendelésre készül a bejegyzés. :) Na szóval az van, hogy tegnap kurva hideg. De tényleg, mentük és kurva hideg volt. Aztán hhuu, mi a picsa, azt megint kurva hideg volt. Na jó valójában a kötelezővel kellett volna kezdenem, de akkor ejtsük meg most. Boldog szülinapot kedves Anettalma, Krisztalma és Petralma!

Szóval az egész úgy volt, hogy elmentünk a Kosztolányi-ra frizbizni, mert az jó. csak hideg volt. Aztán kaja a mekiben van találkozás a többiekkel. Fél nyolcra szépen össze is gyűlt (majdnem) mindenki így elballagtunk oda, ahol talán két éve az Andi szülinapját is ünnepeltük, hogy iszogassunk meg jópofizzunk. Ez el is tartott egy darabig, majd átmentünk az A38-ra ahol egy iszonyat gyenge partinak lehettünk tanúi. Mindig tudtam, hogy jobb ha az indie rock-ra azt hiszem, hogy indián vagy indiai zene és így nem érdekelt, mert élőben sokkolóan szar volt. Laikusoknak mondom (lehet csak én vagyok az) olyan mintha becsöppenél egy Not Another Teen Movie szintű amcsi szalagavatóra. Lenyalt hajú srácok tépik a gitár, megy egy dobritmus és közben nyávognak valamit a letűnt szerelmekről is. Fél1kor adtam fel, és a legtöbbektől már el sem köszöntem. Egyszerűn bekattant a vészjélzőm és pucoltam.

De nem is gond, mert itthon meg Sin City ment a film+-on. És a magyar szinkron is tűrhető volt. Hallatszott rajta, hogy a színeszek 3 hétig masszívan tolták a bagót, hogy hozni tudják a formát. Ja és kurva hideg volt :D Asszem ennyi tellik tőlem a tegnap estéről anélkül, hogy bárki is megsértődne, meg különben sem ihletett meg, szal ennyi.

alcím: úgyis minden szót elfelejtesz amíg a zuhanyból a gép elé érsz...

Avagy valamit már írni akarok és most téma is van úgyhogy nem kímélek senkit. Szóval aki még nem tudná, pótfelvételin benyomtam magam az ELTEre is, mert a fizikus szakról sem tettem még le (annyira). Így szeptembertől proginfós estis hallgató vagyok ami azt jelenti, hogy alig van órám és 4 évig fizethetek azért, hogy éjszakánként valamit a fejembe tömjenek. Persze ennyire nem sötét a helyzet, sőt... Egyrészt mert Pelikán elvtárs alapon valszeg nem kell fizetnem egy vasat sem, másrészt a mert a legtöbbek számára kínos és megtanulhatatlan matematika nagy részét egy tollvonással áthozom a BME-ről (remélhetőleg, mert még egyszer anal-t nem akarok tanulni - ja és ide most mindenki azt gondol amit akar).

Szóval ha már majd minden ilyen jól megy, akkor térjünk is át, első ELTEs tapasztalataimra, melyből összesen 10 perc előadáson és 15 percen gyakorlaton tölött időről tudok beszámolni. Ilyen csekély mérési adat birtokában mondjuk még nem illik extrapolálni és messzemenő következtetéseket levonni, de azt kell mondjam, egyelőre az ELTE egy mézes briós a műszakis pacalpörkölthoz képest. Személy szerint én tényleg a masszív szopatás előszelét vártam már az első órán, de egy gyenge fuvallat sem jött. Most persze mindenki jöhet azzal, hogy ő igenis nehéz szakon tanul satöbbi, de azért a mérnök-fizikus hallgatót kevesen tudják ilyen téren űberelni, de tényleg. Mondjatok még egy olyan szakot az országban, ahol három évig a fasz rossz oldalán állsz, hogy utána több évig még mindig ott tarts csak már csendben lenyeled. Persze lehet szerelemből is csinálni és ahogy hallom könnyebb is, na de ezt most hagyjuk is mert nem ezt akartam. Szóval térjünk vissza az ELTEre, ahol végülis azt az infót kaptam, hogy ez most azért tűnik ilyen lájtosnak, mert egyrészt nagy az arcom, másrészt mert itt nagyrész dolgozó emberek járnak akik nem azért fizetik a százezreket, hogy csak úgy szopassák őket.

Szóval, az egész, mint a legtöbb helyen, itt is egy hétfői napon kezdődött, jelen esetben délután négykor, egy diszkrét matek személyében, mely nagyrésze középiskolás matek, de a bizonyítványomat mégsem nyújthatom be a kredit-elismerési kérelmemhez. De ezt az órát nem látogathattam sokáig, ugyanis rosszul lettem. Persze nem magától az órától hanem valószínüleg az agyonfokhagymázott majd éjszakára elölhagyott uborkasalátától, de azért pillanatra nyugodtan hidd azt, hogy az órától, mert úgy viccesebb. Szóval alig ment 5 perce az óra amikor én már befogott szájjal tipegek a folyosón. Nyílik az ajtó, záródik a gégefő és már vezetem is a porcelánbusz. Persze ez abban a pillanatban iszonyatos megkönnyebülés. Abban pillanatban. Azt hittem meg is úszom ennyivel, de aztán az északi tömbben is beültettek a volán mögé, meg még otthon is, de ott már műanyag kormány is jutott. Akiknek napközben azt találtam mondani, hogy "mint a filmekben", azt értsétek úgy, mint azokban az amcsi filmekben amikben csak szar-hugy poénok vannak és mégis röhögünk.

Ezután egy röpke időutazás következett a trópusokon, elmúlt civilizációkról álmodva, majd rögtön szerdánál tartunk, amikor is megpróbáltam megnézni az LHC beindítását, de sajnos a keletkező feketelyukak elnyelték a webcast szervert, úgyhogy inkább mégis elmentem egyetemre, ahol az első magrész2 órámon szertefoszlott a legutolsó fikarcnyi reményem is, hogy most jó félévem lesz. A figyelmem kb. 23 perc alatt megszűnt, a jegyzetelést csak az 53. percben hagytam abba. Valahogy mindig van valami perverz borzalom abban amikor tudod, hogy ismétlés van a táblán, de sem akkor sem most nem érted :D Csak a nevek rémlenek (Lie, Clifford, Higgs) de azok is csak távolról. Talán a nyáron öszefutottál velük a Kajmán-szigeteken egy álmodban, de amúgy semmi közelebbi. De valahogy majd csak túléljük. Aztán jött egy masszív szünet, amit Dénes játékélményeit hallgattva és Salz vidkártya hűtőjét boltban kicserélősdivel töltöttem, hogy aztán elkéssek a programozás alapjai című rendkívül izgalmas tárgy első előadásáról.

Valószínüleg amúgy nem vesztettem semmit, mert csak az ajtóban fértem el, annyian voltak. Még a lépcsőkön is álltak. Persze egy egyetemista (úgy értem aki letolt már 1-2 évet) az rögötön tudja, hogy a követelmény a honlapon is fenn lesz és különben sem lesz ott a társaság fele a jövő héten, szóval no para irány haza. Aztán fél8-ra vissza gyakorlatra, ahol is következik ugyanaz, csak itt már rutinosabban kezelik. Finom és meggyőző módszerekkel, de gyakorlatilag negyed óra megpróbálnak megszabadulni a diáksereg legalább 20%-tól. Őszintén? Asszem én is belefogok tartozni abba a 20%-ba mégpedig azért az apróságért, mert a beígért tematika alapján sehol sem fogunk tartani a félév végén, dehát a kezdőkre is gondolni kell. Így most jövő héten lepasszolok egy másodfokú egyenlet megoldót C++-ban és akkor már csak egy-két zh-t kell megírni, meg nagyházit leadni és el is felejthetem ezt a tárgyat. Szerintem előnyös üzlet.

Na egyelőre ennyit akartam. Az igazán vicces, csak holnap jön, ugyanis akkor derül ki, hogy most akkor négy órára kéne járnom kettő helyett? Lehet gyorsan nyomtatnom kéne egy tárgyleadási kérelmet. Akkor megszabadulhatnék 6000HUF pótdíj kifizetését, de egy tárgytól is ami egy hete még egy hangyafasznyit érdekelt. A gond csak, hgoy nem hiszem, hogy az "előadó nem ér rá" indok lefedné azt a kategóriát amikor a tanszék hibájából nem tudom elvégezni a tárgyat. NA mindegy, gőzöm sincs mit tegyek és még az indexért is el kell mennem, este meg dolgozom, szóval szép nap lesz :D

Avagy idén nem csak Salz, de Peti is meginvitált minket balatoni "villájába" egy welcome party erejéig. Okaeri Peter-san!!! Avagy légy üdvözölve újra a magyar valóságban :D Ja és Marcit is ürvözöljük aki egy hónapos brémai kiküldetésből jött haza. Na és miután letudtuk a kötelezőt, lássuk mi is volt, de csak röviden mert mindjárt mennem kell, hogy jól összekarcolják a kezemet és kihozzák, hogy igazából nem vagyok allergiás különösebben semmire, csak viccből folyik az orrom és viszketek mindenütt :D

Jót autókáztam. Látszólag az utasaim is élvézték, csak a bal meg jobb mintha az utóbbi néhány napban felcserélődött volna :D Aztán voltak nagy kaják, kis kaják, nagy tüzek, nagy tüzek, melyeket jól át lehetett részegen ugrálni. Meg volt szomszéd csalogató aktív hangfal hangpróba Future Prophecies-zel. Meg volt strandolás, éjszakai hullámlovaglás, meg libikóka is, de abból kimaradtam, mert piromán énem ápolása érdekében a tűzzel foglalkoztam Cowboy Bebop OST hallgatva. Ha kihagytam volna valamit, szóljatok :D

Igaz már több mint egy hete hogy lenn voltunk és már rohadtul nincs kedvem, de azért mégiscsak megírom már, hogy ne kelljen msn-en tépni a szám százszor. Najó ez túlzás, ez a bejegyzés kizárólag Marcinak, Petinek és még egy-két idetévedőnek szól, akiket egy kezemen meg tudok számolni. Nadeszal... idén is megtartott a már-már hagyományörzőnek nevezhető Szemes-fesztet Salz barátunk balatonszemesi üdülőjében. A tarsáság a keménymagot leszámítva idén is változatosra sikerült. Tavaly ugye Salz Kärlsrühés (ha szarul írtam bocs) ismerőseivel találkozhattunk, idén az Erasmus/Coventry-s arcokat hozta el. Név szerint inkább nem sorolnám, mert ehhez kevés vagyok :P

Mondhatnánk, hogy a program idén is a szokásos volt: kaja, pingpong, dvd, part, kaja, pingpong, pia, "városnézés", alvás. Idén azonban két új dolog is gazdagította a repertoárt, mégpedig az olimpia és a csocsóasztal. Az olimpia úgy nézett ki, hogy első nap még nagyon friss voltam ezért 4:40-kor leballagtam olimpiát nézni Sketchel aztán sorban a többi ébredővel. Második nap már nem ment ilyen jól ezért inkább leköltöztem én is az alsó szintre és aki előbb kelt a benyomta a tv-t majd aludtunk tovább :D De azért a fontosabb programok nagy részét így is láttuk. Mondjuk Gulyás hangját már második nap utáltuk, de azért szurkoltunk a vívósainknak is. stb stb. Igazából jó volt mert így szerintem nagyságrendekkel kevesebb vita volt arról, hogy milyen zene szóljon.

Aztán ugye a csocsóasztal. Egy elő-szemesi konferencia beszélgetés alkalmával merült fel rá az igény és mivel szétszedték és Dénes hajlandó volt lehozni ezért volt egy ingyen csocsóasztalunk, melyet bármikor igénybe vehettünk és mivel a tecsoból beújítottunk tetemes mennyiségű sort is, ezért megvolt a nappali program :D Csak akkor hagyott alább az igény rá amikor előkerült a pingpong asztal is, de akkor is jó, hogy lenn volt.

A víz jó volt, főleg Gyuláék vadonat új körbenállós labdás játéka. Minimum olimpiára kéne javasolni :) Meg frizbiztünk is, meg röplabdáztunk is, meg még mittomén. Napozni nem napoztam. Úgyis mindig csak délután mentünk le amikor már nem volt olyan rohadt meleg (mert ugye aki délben kel).

A gondot igazából az jelentette, hogy mindig az ilyen kései fürdőzés után álltunk (inkább álltak neki) kaját készíteni, így a vacsora később már nem is jöhetett volna. Persze voltak gyengék (ugye George és Ági) akik nem bírták kivárni a fasza bográcskajákat, melyek nem mindig sikerültek no.1-ra, de ilyenkor ugye minden ehető. Najó azért annyiban hozzájárultam a kajához, hogy raktam néha tüzet és a parazsat mindig ráfújtam a szakácsok lábára :D

Egy este bementünk Lellére is, mert Siófok valamiért megint elúszott. Bulizni. Nos hát természetesen ebből kimaradtam. Ugyan lesétáltam én is azt az 5 kilométert, de 1000HUF-ért már nem voltam hajlandó bemenni a helyi suttyó diszkóba a helyi suttyók közé, suttyó zenére lötyögni. Bocs, de most már nagyon válogatós vagyok és önző dög vagyok. Különben is az E-Z csak 200HUF volt és még így is 10x jobb lehetett. Na mind1, Sanyi azért velem tartott, bár ez várható volt, mert ő sem készült rá, hogy nagyon bulizni fog az este, de csinált pár nagyon jó fotót egy pókról, amit még nem sikerült beszerválnom tőle :(

Másra most hirtelen nem is elmékszem. Biztos jó volt. Természetesen megint volt gránátalma is, mert miért ne, úgyhogy ha lesz kedvem majd befejezem az 5 év almái összeállítást és feltolom majd youtube-ra, hogy mindenki élvezhesse. Ja meg készítettem sok szar fotót is, amit fel is toltam a sonicentropy.extra.hu-ra csak senkinek nem szóltam =) Szal ennyi, remélem jövőre is megyünk, bár a házigizdánkat csúnyán megszivattuk azzal, hogy rámaradt az egész takarítást, úgyhogy most mindenki (velem együtt) aki korán lelépett hangosan szégyelje magát, hogy esedezzen, hogy jövőre kapjunk még egy esélyt!

Aztán azért 20án még a társaság nagyrésze összejött frizbizni a Margiz-szigeten meg megnézni a tűzijátékot, de erről nem is akartam nagyon írni, mert elég felemás volt. Ekkora bandát egyszerűen nem lehet összetartani, vagy nagyon jó vezető kell hozzá. Na mindegy, azért valahogy sikerült megnézni és még tetszett is, és szarrá sem áztunk. El sem hiszem :) A zene is nagyon tetszett,  bár elsőre elég szittyás volt. Utána meg jött, hogy akkor most mi legyen, megyünk-e még valahová stb... Én természetesen egyáltalán nem akartam sehova menni, a többiek meg megálltak a hídon tanakodni, úgyhogy 5 perc múlva leléptem Levivel meg Péterrel. Persze még ők is mentek volna valahova, de én hajthatatlan voltam. Sry. Na csá!

Sosem szoktam nagy még talán kellő figyelmet sem szentelni a sportoknak, de persze az olimpia mindig más. Ugyan nem valószínű hogy hajnalokat fogok átvirrasztani, ahogy azt anyám tervezi, de amennyit tudok megnézek belőle már csak a magyarok miatt is. Amúgy csak azért jutott eszembe hirtelen írni, hogy elmondjam mennyire tetszett a megnyitó. Lehet, hogy uncsi dolog 204 felvonuló országot megvárni, de amúgy maga az egész ünnepség fennséges és nagyon emelkedett volt. Valamiért jópár könnycseppet elmorzsoltam az arcomon míg véget ért. Mondhatnám, hogy átjárt a szelleme, de lehet, hogy ez hülyeség.

Lehet, hogy szimplán csak kitört belőlem, az elmúlt két nap fájdalma, mely a fülemben járkál és mely meghíúsított már egy-két találkozást és nem kizárt, hogy a balatoni nyaralásomat is le fogja rövidíteni, úgyhogy ismét zseniális időzítéssel szereztem magamnak egy kellően fájdalmas kór így nyár végére. Érzékem van hozzá :P Na mindegy, a lényeg hogy elkezdődött az olimpia, úgyhogy vissza is aplikálom magam a TV elé.

Kedves felvételizők, középiskolások, gimnazisták, szakközepesek, kibukottak, BSC-sek, öregdiákok, felnőtt képzésesek, pótfelvételizők, első helyre felvettek és egyéb tanulók!
Kedves oktatók, tanárok, tanítók, gyakorlatvezetők, előadók, professzorok, doktorok, osztályfőnökök, igazgatók és egyéb katedrára állók!
Kedves nyomdászok, postások, felvi központosok, diákmunkások, tanulmányi osztályosok és bárki más akinek egy hangyafasznyi köze is volt az idei felvételi eljáráshoz

BEKAPHATJÁTOK !!!

Na ha már elkezdtem tegnap este a beszámolót, akkor már illik folytatni is, ugye? Hát akkor folytassuk is Andi szülinapjával, melyet ha jól emlékszem még a sátornál hagytunk abba. Kapott egy általunk dedikált Tanjoubi Omedetou-s japán zászlót, mely látszik is az egyik képen, meg másnap Bálint hozott neki sütit, meg még Sketchtől kapott teafüvet is. Aztán irány valami hely ahol le tudunk ülni. Legközelebbinek a Samsung Arena előtti padok bizonyultak ezért itt fogyasztottunk. Mivel Dani tárcájából reppent ki egy tizes ezért a kört ő fizette. 4ésfél rongy. A tequila nem olcsó mulatság a Volton, de legalább kellően bekészültünk. Levi kicsit nagyon is. Utána a sörpazarlásával együtt, ezen mozdulatait is folyton előrántottuk amikor valami szar poént lökött be :D De ha már ilyen jól be vagyunk pörgetve akkor bulizni is kéne. Menjünk Palotai-ra!

A szülinaposnak ugye kijár ami kijár, ezért hátamra kaptam és meg sem álltunk a Red Lounge-ig. Én tökre élveztem, Andi kevésbé, azt mondta nem mer előre nézni, pedig szerintem nem mehettem olyan gyorsan. A többiek szerint is elviharzottam így a becsapódást már alig látta valaki. A becsapodást a műanyag hatszögekbe a finom és kényelmes leszállás helyett amit elterveztem. Hiába, a mozgáskoordináció már nem úgy működik ilyenkor mint tea előtt :D De Andi szerencsére nem sérült meg, nagyon, úgyhogy BULIII!!! Azt hittem Levit közben elhagytuk, mert nagyon kész volt, de pár perc múlva előtipegett a tömegből még egy pohár borral. Jajjj! De a parti zsír volt. Pörögtünk mint állat. Ugyan eleinte csak breakbeat volt, de az is kellően bebaszott. Aztán amikor Palotai egy laza mozdulattal 178BPM-re pörgette a partit na az jajj volt. Kár, hogy a többiek szép lassan elszivárogtak valami Tiga miatt, amire aztán fáradtság miatt nem is mentek el. Andi meg ha jól tudom a Brains gitárosával tűnt el, úgyhogy Danival maradtunk a legtovább, de neki meg beszart a bokája, úgyhogy lépni kellett. A sátor felé még összetalálkoztunk Levivel aki közben határozottan visszatért közénk, úgyhogy csak 2-3 óra esett ki neki. Itt még kis tanakodás, aztán Danival még egy próbát tettünk a Red Lounge-ban imserőseire vadászva, a többiek mentek aludni, de 4-5 számnál már nem bírta tovább, úgyhogy ennyi volt az este. Vicces volt, hogy a térdemet igazából végig éreztem, de csak a parti vége felé vettem észre, hogy a kicsorgó vér már rég rászáradt :D

Ezt a sztorit amúgy még legalább 5 féleképpen el tudnám mesélni mert ez a kedvencem, de már így elég gáz, szóval lépjünk tovább a péntekre, mely a mélypont volt számomra. Ezen a napon rinyáltam a legtöbbet. Igazából annyira nem volt kedvem senkihez és semmihez, hogy hajlandó voltam 1700 aranyforintot elverni egy 6 sajtos pizzára, ami mellesleg eszméletlen finom volt, szóval azért végül nem sajnáltam. De először is, miafaszom volt az a kurva nagy sor Kiss Ádám előtt??? Emlékszem még első teljes Voltton simán volt helyünk Kovács András Péter porcelánbuszsofőrös és karottás muffinos számára. Elbaszott meleg volt és félmeztelenül támaszkodtunk a hangmérnöki pulthoz, amíg egy szekrény belénk nem kötött. Következő éven az "Én vagyok az apád" számot már csak állva tudtuk megnézni, most meg be sem tudunk menni? Lehet, hogy szép lassan a Brains-zel is ez lesz. Már nem fogunk odaférni pedig 2 éve még csak 50 hallgattuk meg egy szombat délelőtt és akkor is csak mi csápoltunk a színpad előtti kordonnál. Változó idők.

A tömeget már meg sem merem említeni. Ahogy jóllakottan heverésztünk az állomáson minden vonattal jött egy busznyi új Voltos. És mind ott csápolt a Manu Chao-n. Ja és ha nem mondtam volna Marci hazament, Bálint meg megjött. Mondjuk ő a teljes egyenletet integrálva nem sok vizet zavart, mert én a P.A.S.O. melletti sörözés után nem láttam többet. Azért remélem épségben hazaért. Na mindegy, erre a napra nem emlékszem szívesen, de talán tavaly is pont pénteken fogyott el a cérna. Valószínüleg a fáradtság, az előző hosszú és iszákos este hatása nyomta rá magát a kedvemre. Amivel próbáltam javítani rajta az egy kis internet, de rájöttem, hogy nem ezért vagyok itt, szóval csak éppenhogy belekukkantottam a beérkezett levelekbe és kommentekbe hátha valamelyik felcsigáz, de nem... Aztán gondoltam itt az ideje lávakövön sült hotdogot enni. Ezt a szöveget persze senki ne vegye komolyan. A kifli hideg, mert egy nagy zsákból veszik elő. A virsli pedig bárhol kapható natúr sága virsli és nem lávakövön hanem sima grillen sütik. De nem is a szlogen a lényeg, hanem az a tény, hogy az előtted lévő zöldségekből annyit pakolhatsz rá amennyi belefér és nem szégyenled. De elbaszott tömeg volt itt is és már a Manu Chao-nak is vége volt. Szóval pofátlanul betolakodtam, de csak hagymát és uborkát tudtam bele pakolni. De nem gond mert finom volt. Pont amilyenre vágytam. Aztán megint lefekvés, reménykedve benne, hogy a tucc-tucc ami a Samsungból jön, nem Dj Marky-hoz tartozik és hogy a holnap jobb lesz.

Ugyan mitől lenne jobb. Jön a Offspirng és mégtöbb suttyó. Vááá, de annyira mégsem volt gáz. Le voltunk lassulva mint a pillanatragasztós csiga. Kényelmes strand ahol a trónomat épp takarították ezért más zug után kellett néznem. Kényelmes ebéd az étteremben ahol tavaly szerintem kétszer akkora volt a választék mint idén. Most vagy 3 nap alatt felzabálták a teljes készletet a Voltosok, vagy pedig annyira szarult ment nekik, hogy kénytelenek voltak egy oldara rövidíteni az étlapot. Szánalmasnak tűnt, de a kaja jó volt. Ezzel szépen be is tett a nagy tervemnek miszerint 20 rongy kápé elég lesz. Hát az utolsó este előtt 340 forintom maradt. Szóval csak a 4 féllityós üvegben bevitt fehérborban bízhattam aminek annyira hosszú neve volt, hogy nem emlékszem és amit egy háznál vettünk ahol idén már kiépített borozó rész is volt. Wow. 700ért vetünk két litert amikor bent meg 450 volt 3 dl vörös gyomorsav. Csak hogy az árdifferenciákról is tudjatok valamit. Igazából a kürtős kaláccsal jártam egyedül jól, mert amikor a hideg dióst is elfogadtam, akkor hozzámvágtak egy vanilíásat is. Lehet tegnapi volt, de kit érdekel? Viszont a gulyásleves überdrága volt benn. Tényleg kedvem lett volna hozzá megzabálni az asztalszomszédok által otthagyott rántott sajt maradékot, de Sketch szerencsére visszafogott (és különben is büdös volt).

Mire végre visszakeveredtünk még semmi nem volt. Vagy biztos volt valami, de senkit nem érdekelt, ezért igazából a közös célnak a Frank Popp bizonyult. Addig meg ment a szokásos punnyadás ezerrel. Szeretnék kiakadni azon, hogy Dani és ismerőse befújta a sátramat cigivel, de már nem sok értelme van ezen rinyálni. Csak ne vágta volna fel az órája a kezemet amikor nekimentem. A moki meg a pipa sem zavar annyira mint a tiszta cigarettafüst. Juteszembe a krematóriumot említettem már? Ez egy sátor ami a 300 akárhányadik képen látszik is. Ez a sátor szüntette meg a sztrádát a sátraink előtt. Addig ugyanis tiszta és viszonylag egyenes volta miatt mindenki rajtunk közlekedett. De aztán pénteken jött ez a banda, bebaszták a maradék helyre az irritálóan piros színű sátrukat és közeli elterelő út híján teljes forgalmi káoszt okoztak abban a szektorban. Nekünk persze nem annyira, mert mi vágtuk a témát és ott laktunk fél méterre, de voltak akik nem tudtak mit kezdeni a szituval és perceket tébláboltak a sátrak között, hogy most merre is kéne menni? Meg hol is van a sátruk. A jobb csajokat azért persze eligazítottuk, a többiekre meg ráhagytuk, hadd győzzön a kreativitás. De legalább nyugisan tudtunk végre a sátor előtt kajálni :) Amúgy meg azért krematórium, hogy ez se maradjon ki, mert Sketch így nevezte el, miután elmeséltem, hogy délután láttam ahogy sűrű mokifüst jött ki a sátor szellőző nyílásain.

Amúgy amennyire féltem az Offspringtől és a tömegtől, annyira jó volt pogózni :D Leszámítva a könyököst a gerincembe. Az nem volt fair. Meg az sem, hogy igazából nem nagyon éltek együtt a közönséggel. Persze mi voltunk a "legjobb" közönségük, de akkoris, csak nyomták egymás után a számaikat egy helyben állva. Semmi 'na akkor most tapsoljatok' vagy 'akkor énekeljétek utánam' pedig az új szarokon kívül minden számot tudott a közönség. Olyanok voltak mintha a menedzserük csak úgy véletlenül nyomta volna be a progjamjukba ezt a kis szaros Kárpát-medencét és gyorsan le akarták tolni. De lehet, hogy csak nekem voltak nagy elvárásaim. Amúgy a nagy koncertekkel ez van. Ez volt a Prodigy-vel is. Meg a Kornnal is csak ott nem zavart, mert egyáltalán nem hallgatok Kornt. Na de mindegy, lényeg, hogy szarrá tomboltuk magunkat.

Olyannyira, hogy High Contrast-ra csak én mentem. Bár lehet, hogy a többieket is fel tudtam volna kelteni, de inkább nem akartam. Valakinek ébren kellett tartani másnap amíg összepakolok :D Amúgy a High Contrast elvárásaimon felül teljesített így tökéletes lezárása volt az egész fesztiválnak. Még liquid funk bulin nem voltam, úgyhogy nem igazán tudtam milyen jellegű mixre számítsak, de talán így volt jó. Több ismert számát is lenyomta, köztük a Kiss Kiss Bang Bang-et és az örök slágert a Return to Forever-t is. Az volt az a pillanat amikor földöntúli örömöt és kielégülést éreztem. Azalatt sztem nem is mozogtam. Mondjuk a többi számon sem sikerült mindig, mert azért sokan voltak kiváncsiak az angol, nagy göndörhajú, tipikusan g33k fejű, liquid istenre. De azért miután sikerült kiharcolnom magamnak egy kis helyet én is nyomtam a dnbdance-et még ha bénán is. Igazából úgy éreztem kurvamindegy hogy tolom, a lényeg, hogy én élvezzem, és ezzel ilyen számok melett nem volt gond. A gond csak a térdeim állapotával volt, mert azért mégiscsak 4 napja sétálunk, állunk és koncertezünk. Így kicsit több mint egy óra parti után mégiscsak elmentem lefeküdni, de persze ekkora élmény után nem lehet csak úgy aludni, szóval azzal szórakoztam még hajnali ötig, hogy elforgassam a fekvő képeket a fotómasinán. Aminek természetesen az ég világon semmi értelme nem volt, mert mikor felmásoltam a gépre, mind ugyanúgy feküdt és kezdhettem elölről az egészet.

Aprópó képek. Most hogy megvan mindenkié és az összeset visszadátumoztam a megfelelő pillanatra már 411 kép van fenn a picasa-s képtáramban. Nézelődjetek nyugodtan, én nagyjából ennyit akartam mesélni az idei Volt fesztiválról, azonban a hazaúttal még adós vagyok, mert ez sem volt ám zökkenőmentes. Ugyan hallattom, hogy a 6os IC lerobbant és késett egy órát, de a 9esnek is megvolt a maga meglepije. Méghozzá az, hogy annak ellenére, hogy már csütörtökön megvettük a helyjegyeket nem jutottunk IC kocsiba ami azt jelentette, hogy 81-88as hely nem létezett azon a vagonon. Azaz végülis létezett, de csak 7 hely volt a 8 helyett, amiből az egyik egy indokolatlan bébiülés volt, 3 menetiránnyal párhuzamosan állt a maradék 3on meg ültek. Mondjuk itt az egyiknek tuti nem oda szólt a jegye, de hát ilyen káoszban nem lehet ilyenbe belekötni. Daniék próbálkoztak minden hivatalos embernél elégtételt venni, de hiába. A megoldást a kalauz néni hozta aki azt mondta menjük át másik kocsiba. Úgyhogy kopasz barátaink felkerekedtek és a vonat végében meg is találták a megfelelő helyeinket. Kicsit macera volt átcuccolni, de megérte, mert volt légkondi meg egy csomó üres hely ahhoz, hogy nyugisan lehessen dögleni hazáig. És a Keletiben a helyjegyeket is visszaváltottuk úgyhogy annyira nem sült el rosszul a dolog. Az hogy most azért váltotta vissza, mert elhitte, hogy tényleg álltunk hazáig, vagy mert amúgy is túlkésett a vonat, azt sosem fogjuk megtudni, de asszem már nem is érdekel.

Sajnos a fesztiválnak vége lett, jöhet az élet újra... De örüljetek, mert ennek a bődületesen hosszú post-nak is végre vége. Yayyy jövőre is megyünk, ugye??! Ugye?! Ugye?!?